Mit tanácsolsz azoknak, akik segíteni szeretnének, de nem tudják hogyan?

Mérjék fel, hogy mik a képességeik, miben jók és azokat használják fel. Például aki könyvelésben jó, ne menjen kerítést festeni, hanem inkább vállalja el egy rászoruló cégnél az ilyesfajta teendőket. Érdemes az interneten is körülnézni. Aki segíteni szeretne, de nem tudja, miben, járjon nyitott füllel és szemmel, hiszen nap mint nap hallani olyan helyekről, ahol jót tehetünk.

Mi a legemlékezetesebb pillanat, amit fel tudsz idézni az Angyalként töltött hónapok eseményei közül?

Rengeteg olyan pillanat volt, amikre jó szívvel gondolok vissza. Például voltunk egy rendezvényen az Állatkerben, ahol gyerekeknek meséltünk a környzettudatosságról. Volt ott egy 6-7 év körüli kislány, akinek a szülei rosszul értettek valamit és így szólt hozzájuk: „gyertek, majd én megtanítom nektek, hogyan kell szelektíven gyűjteni”. Ez is bizonyítja, hogy a mai gyerekek sokkal többet tudnak a környzettudatosságról, mint a szüleik, megéri ezt az egészet csinálni, hiszen a mostani gyerekek a jövő felnőttei.

Hogyan tudtad folytatni az Angyalként elkezdett munkát?

Nagyon szerencsésnek tartom magam, hiszen a program után is szervezetnél maradtam és ugyanazt a munkát végezhetem, mint amit Angyalként elkezdtem.

Mit tanácsolsz azoknak, akik segíteni szeretnének, de nem tudják hogyan?

Először is fontos tudni, hogy ki milyen területen szeretne segíteni. A segítség módja különböző lehet, hiszen például ha van konkrét célcsoport, akkor vágjon bele, de nem lesz könnyű dolga, hiszen nem egyszerű olyan szervezetet találni, ahol ez sikerülhet. Hiszem, ha az ember keresi az utat, megtalálja. Tudni kell kiken és hogyan szeretnénk segíteni, valamint azt is meg tudni kell, hogy a kiválasztottaknak mire van szükségük.

Mi a legemlékezetesebb pillanat, amit fel tudsz idézni az Angyalként töltött hónapok eseményei közül?

Szélesebb vertikumban folytatom a megkezdett programomat, a törzsfeladatok ugyanazok, de kiegészült sok más tennivalóval is. Továbbra is látogatok iskolákat, osztályfőnöki órákat tartok, környezettanulmányokat írok és ha kell, személyesen megyek el az önkormányzatokba tárgyalni. Jelenleg saját oktató és tanácsadó cégemen belül látom el feladataimat. 30 évig voltam intenzivista, most nővéreket és szülőket tanítok, sőt, néha hobbiból elmegyek mentőzni is.
Az alapítványi munka lelkileg sokat ad, jó érzés adni másoknak, látni a hálát a gyerekek és felnőttek szemében.

Hogyan tudtad folytatni az Angyalként elkezdett munkát?

A jótékonysági munkám során önállóan dolgozom, úgy, ahogy én jónak látom. Többtízéves tapasztalataim olyan tudásbázist adnak, amely hasznosításával örömet okozok másoknak, segítek segíteni, hogy ne legyen szociális elszigetelés. Ezt a problémát kiküszöbölni óriási dolog. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a határontúlra is hívnak, egy felvidéki magániskolában kértek fel tanácsadónak.

Mit tanácsolsz azoknak, akik segíteni szeretnének, de nem tudják hogyan?

„Tedd azt, amit tudsz, azzal, amid van” – mondta Alinsky. Sokan azt hiszik, nagy dolgokat kell csinálni, de ez nem igaz, kis dolgokkal is lehet segíteni. El kell indulni és ha jó az irány, jönnek majd mások is és kialakul minden.

Mi a legnagyobb dolog, amit a programnak köszönhetően el tudtál érni?

Láthattam, azt a pillanatot, amikor felcsillant az emberek szeme és elhitték, a digitális világ nem egy megfoghatatlan, misztikus dolog, hanem róluk szól. Ez többféle dologgal kapcsolatban is előjött. Volt olyan, hogy annak örültem, amikor egy hatvanéves néni oda tudott kattintani az egérrel ahová szeretett volna, vagy épppen a tizenéves roma srácok felkerültek a YouTube-ra és írtak erről egy emailt.

Mivel foglalkozol most?

Jelenleg több félállásom is van, többek között az én kezdeményezésmre indult el egy szolidális vállalkozási formában működő Közösségi Szociális Szövetkezet, amely a társadalmi- és környzetifenntarthatóságért igyekszik minél többet tenni. Ez a Vodafone és az egyéves Angyalságom nélkül nem jöhetett volna létre.

Mit tanácsolsz azoknak, akik segíteni szeretnének, de nem tudják hogyan?

Mindenkinek a saját környezetében kell körülnézni, hogy mit tehet másokért. Sokszor nem vesszünk észre dolgokat, például hogy apróságokkal is segíthetünk. A segítőpályára lépést nagyon át kell gondolni, meg kell találnunk, hogy mi a saját indíttatásunk. Érdemes ebbe komolyan belegondolni, hiszen a valóságban nem biztos, hogy valójában azzal és úgy tudunk segíteni, ahogyan arra először gondoltunk.

A program után hogyan tudtad folytatni azt, amit elkezdtél?

A program előtt is és után is a Hátrányok Dacára Alapítványnál önkénteskedtem, ha szükségük van rám, szívesen segítek. Jelenleg a saját cégemben coach-ként dolgozom. Szerencsésnek tartom magam, mert angyalként jól tudtam hasznosítani a munkám során szerezett tapasztalatokat, és most is szívesen merítek az egyév alatt összegyűjtött tapasztalatokból.

Mi a legnagyobb dolog, amit a programnak köszönhetően el tudtál érni?

Hatalmas eredményként könyvelem el, hogy részben az én munkámnak köszönhetően a szerevezet hat mozgássérült munkatársat alkalmazhat, akik kortárs tanácsadókként nagyon sokat tudnak segíteni a friss sérülteknek, emellett főiskolákon, egyetemeken tartanak előadásokat. Az ő alkalmazásukkal kiteljesedett az alapítvány műküdése.

Mit tanácsolsz azoknak, akik segíteni szeretnének, de nem tudják hogyan?

Úgy gondolom, aki segíteni szeretne, tud is, minden csak szándék kérdése. Ha megvan a szándék, onnantól nem kérdés, hogyan tud segíteni. A mód nagyban függ attól, hogy miben szeretne segíteni. Önkénteseket szívesen foglalkoztatnak alapítványok, például a Szülők Háza is. A folyamatot túgy képzelem el, hogy megvan a szándék, rátalálunk az irányra, keresünk egy szerevezetet és bekopogtatunk oda.

Mi történt, mióta már nem vagy Főállású Angyal?

A Vodafonetól nagy segítség volt, hogy egy éven keresztül csak ezzel foglalkozhattam, habár már előtte is tevékenyen résztvettem a segítő munkában. Azzal, hogy ez a nagy társaság az ügyem mögé és mellé állt, új kapuk nyíltak meg előttem. Ez volt az első olyan fórum, ami értékelt és jól esik, hogy bebizonyosodott, nem csak én hiszek ebben, hanem mások is.
A program befejezése óta is ugyanazt csinálom, mint a programban, nem hagytam abba, továbbra is tárgyalok, szervezek, de emellett sok minden történik velem, most várjuk a negyedik kisbabánkat. Számomra nagyon fontos család, bővülnek a tapasztalatok és az a jó, hogy tudom velük együtt is csinálni, annál is inkább, mivel a módszer nagy részét velük tapasztaltam ki. Azt tervezem, a babázás közben megírom a könyvemet, ebben igyekszem majd összegezni a tapasztalataimat.

Mit tanácsolsz azoknak, akik segíteni szeretnének, de nem tudják hogyan?

Ha bárki önkéntességen gondolkodik, első körben nézzen körül a neten, mert nagyon sok az alapítvány, amely ilyen fórumon keresztül próbál humánerőforrást bevonni. Fontos megtalálni a legmegfelelőbb helyet, esetleg többet is megéri megnézni, hogy könnyű legyen azonosulni a szervezet céljaival, elképzeléseivel és meg tudja élni a segítés örömét. A kiválasztásában segít, ha a vállalkozószellemű értékeli saját tudását, pontosan meg tudja határozni, hogy miben jó.
A program óta itt dolgozom, de az akkori munkámhoz képest most többfajta dologgal foglalkozom. Az utóbbi időben leginkább a Safer Internet EU projekten dolgoztam sokat, amelyben a Kék Vonal is részt vesz.

Mik a legfontosabb tanulságai az elmúlt időszaknak?

Az egyéves angyalság alatt sok tudás halmozódott fel, ami egyfelől az én tudásom, másfelől pedig a szervezeté is, a "Fontos vagy" kampánysorán szerezett tapasztalatok bővítették a szervezet tudását is, együtt új dolgokat éltünk meg. Civilként valamit bevittünk az iskolákba, sokszor nehézségekbe ütköztünk, de világossá vált, hogy hiányzik az általunk felvetett dolgokkal való foglalkozás, például a lelkiegészség vagy a stresszkezelés.
A visszajelzések nagyon jók voltak, az iskoláktól és más szerevezetektől egyaránt kaptunk bíztató szavakat, hogy fontos és hiánypótló munkát végzünk. Ezt mindig jó hallani.
Február végén vendégül látunk finn kollégákat, akikkel az iskolai kortárs segítésről fogunk workshopot tartani, megosztjuk egymással a tapasztalatainkat.